Az album a zenekar korábbi, poszt-punk és gótikus hangzásvilágától eltávolodva, a világzene felé nyitott. A lemez szövegei Charles Baudelaire és Thomas de Quincey műveire épülnek. 

A zenészek a hangszerek széles skáláját használják, beleértve a klasszikus hangszereket, az etnikai hangszereket és az elektronikus hangzást is.

Az lemez hangulata sötét, melankolikus és misztikus, a szövegek és a zene egyaránt ezt az érzést erősítik.

Az albumot általában pozitívan fogadta a kritika, kiemelve a hangzásvilág gazdagítását és a korábbiakhoz képest kifinomultabb zenei megközelítést. A "Spleen and ideal" a Dead Can Dance egyik legismertebb és legelismertebb albuma lett, mely sokat tett a zenekar hírnevének megalapozásáért.