Isztriai-félsziget a 17. században, a Velencei Köztársaság ideje alatt. Egy gyógyfüvekkel foglalkozó, magányos javasasszony, Magdaléna, aki hordák elől menekült erre a vidékre, és mindig is ferde szemmel néztek a faluban különös szokásai és hiedelmei miatt. Egy nap a kovács a segítségét kéri, mert lányát meggyalázták, és mély álomba zuhant. Magdaléna vonakodva ugyan, de belemegy az ápolásba, holott a múltat és a jövőt feltáró látomásai óvva intik ettől, s végül egy boszorkányperben kénytelen számot adni életéről.
Egy ismert író a jelenünkben, aki elvesztett szerelmét gyászolva menekül a félszigetre. Új regényét próbálja befejezni az Adrián, ám a gyász és a trauma rendre kizökkentik gondolatait. Hiába a magány, a folytonos önmarcangolás és a naponta leúszott kilométerek a tengerben, képtelen feldolgozni a veszteséget.
És egy fiatal altatóorvos, Aliza, aki napjainkban egy budapesti kórházban próbál segíteni a betegeken, ám gyakran csak élet és halál határán egyensúlyoz. Magányos és visszahúzódó, szenved mérgező környezetében, s anyja érzelmi zsarolásait is kénytelen elviselni. Egyetlen menedékét az úszás jelenti, de egyre különösebb látomások látogatják meg az álmait.
A három szereplő sorsa izgalmas spirálban fonódik össze a Romok között történeteiben. A magával ragadó költői képekkel megírt regény azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy meddig tart az ember saját felelőssége, honnan erednek a félelmeink, örökölhetjük-e a traumákat és a bűnöket, és vajon saját kezünkbe vehetjük-e a sorsunk.