a könyvtár falain kívül és belül szervezett foglalkozások során kerüljenek közelebb önmagukhoz, egymáshoz, és lássák meg a mindennapok csodáit! Emellett a hét folyamán fontos feladatunk volt az olvasóvá nevelés és könyvtárhasználat támogatása is.
Segítőink, foglalkozásvezetőink, támogatóink felsorolása is talán mutatja, hogy mennyire sokszínű, változatos programokon és helyszíneken teltek a mindennapok. Nagyon szépen köszönjük Széplaki Szilvinek az önismereti, csapatépítő foglalkozásokat, a Völgylak Vendégháznak a szeretetteljes vendéglátást és ismereteket, Tróbert Évinek és Fegyverneki Szilvinek a művészeti inspirációt, a VVRFK Bűnmegelőzési Alosztály munkatársainak a figyelemfelhívó előadást, László Lillának és a kutyusainak a fantasztikus délutánt, Szép Reninek, a múzeum munkatársainak a kincskereső túránk megvalósulását, Rebekának, Máténak, Dorkának az egész heti tevékeny és kitartó jelenlétet és segítséget!
A kincskereső túra során egy vers is született:
Olvasótábori óda
Ülök a hídon,
szemembe süt a napsugár,
lágyan lengedezik a szellő,
és eszembe jutnak a tavalyi emlékek.
Mikor eljön a vakáció sokat vagyunk itt,
A sok játék boldogságot okoz.
A tóparton üldögélve látom,
A víztükörben saját árnyékom.
A hídon sétálva
Csobogást hallok.
Mosolyogva felpillantok az égre,
És madarakat látok.
A vízparton békák sütkéreznek,
A felhők fölöttünk repkednek.
A nád között hallani a kuruttyolást,
Ennek érzése nem száll tovább.
Számunkra egy felejthetetlen hét volt, egy szuper csapattal és mi is úgy érezzük magunkat, mint a vers utolsó sorában írva van: „ennek érzése nem száll tovább.”
