Túlfogyasztás, túlhalmozás, túlaggódás, túlszeretés, túlpörgés, túlgondolás – és még lehetne sorolni. Mindegyik negatív fogalmat takar, ami – az életünk viszonylatában -minimum átgondolásra kell hogy késztessen. És habár Amanda Montell csak a túlgondolást emelte címmé – rímelve a pszichológiában bevett mágikus gondolkodás definíciójára –, valójában korunk összes válságtünetét taglalja könyvében.
A mágikus túlgondolás kora önszeretetre hívja fel az olvasót, hogy ennek talaján aztán törődni tudjon másokkal és a környezetével is. Most talán azon gondolkoznak, megvegyék-e ezt a könyvet. Kérem, ne gondolják túl!
Amíg a mágikus gondolkodás igencsak régi jelenség, a túlgondolás mintha a modern kor sajátossága lenne – a velünk született babonáink ütköznek össze az információs túlterheltséggel, a tömeges magányérzettel és azon kapitalista nyomással, hogy minden információnak legyünk „tudatában".